A néhány nappal ezelőtti őzhívás tapasztalatain felbuzdulva ma hajnalban már fényképezőgéppel felszerelkezve mentem ki a Dejtár melletti területekre. Akkor a sutahangra mozdult a bak, egészen közel jött hozzám, de aztán valamitől megijedt és ott hagyott. Szerencsém volt akkor megfigyelni, ahogy a távolban egy bak hajtotta körbe-körbe a kiszemelt sutát, valamint két bak is egészen közel rohant el mellettem.Nem túl korán, a napfelkeltét követően értem ki a területre.
A bálák begyűjtését éppen befejezték, az utolsókat szállították el.
Már a múltkor is megfigyeltem, hogy jó néhány nyúl szaladgál ezen a részen, legalább négyet-ötöt láttam ma is.
Utam során láttam egyedüli sutát, de nem tudtam megközelíteni. Majd felmásztam ugyanarra a lesre, ahol a múltkor ültem, de most csak azért, hogy körülnézzek, látok-e a környezetemben őze(ke)t legelészni. Sajnos sehol semmi.
Lemásztam és gyalog közelítettem meg a napraforgót, majd kerestem egy megfelelő helyet, hogy néhány strófával megpróbáljam előcsalogatni a korábban már látott bakot.
Most azonban sem a suta-, sem a gidahangra nem történt semmi. Várakozás közben felfigyeltem egy sutára a gidájával, de nem akartam zavarni őket, így vártam míg elmentek, majd én is elindultam visszafelé.
Útközben megint nyulak, majd mikor majdnem kiértem vissza az útra a napraforgó mellett, megláttam egy bakot, ahogy a leveleket eszegeti.
Egészen közel tudtam menni hozzá, valószínűleg a jó szélnek köszönhetően.
Megpróbáltam a sípolást ennél a baknál is, de nem vezetett eredményre.
Végül még körözött felettem egy gólya, szép számmal sétálgattak a tarlókon.
Remélem legközelebb sikerül becsalogatnom egy szép bakot, de nem sok idő van rá, mert az űzekedés nem tart sokáig.
