Nagy szerelmem a vadászat volt. Aztán 2007-ben, amikor a területek 10 éves bérleti szerződései lejártak, nemcsak a lehetőségek változtak meg, hanem valahogy el is romlott minden.
Hiába alakultak kedvezően a dolgaim, hiába sikerült hosszú évek után a barátaimmal összehozni egy közös területet, a kedvem elszállt, a lendület alább hagyott és a régi heti 3-4 alkalom fogyni kezdett. Először heti egyszeri, majd havi egyszeri, végül ritka, alkalmi lett.
Ekkor merült fel egy új lehetőség: a fotózás.
Jó 30 évvel ezelőtt volt egy Praktica tükörreflexesem, amivel sok képet készítettem, de mindenféle koncepció és ismeret nélkül: csak kattogtattam, ami mozgott vagy éppen nem mozgott. Legtöbbször a különböző utazások megörökítéséhez használtam és az elkészült fekete-fehér képeket elő is hívtam. Sok-sok órát töltöttem sógorom sötétkamrájában (értsd fürdőszoba) a nagyítások elkészítésével és mindig büszke és boldog voltam, amikor sikerült egy-két jó pillanatot megörökítenem.
Ha diákként elkerültem otthonról, akkor vittem magammal és esetenként már színes képeket is csináltam. Persze ekkor még meg kellett tervezni, hogy milyen érzékenységű legyen a film, hány kockás legyen és hány tekercset enged meg a költségvetés, nem lehetett lövöldözni számolatlanul. Arról nem is beszélve, hogy volt egy 50mm-es alapobjektívem (stabilizátor nélkül természetesen), csak álmodhattam egy nagyobbról vagy esetleg variálható fókusztávolságúról.
A következő időszak a fényképezős mobilok megjelenésével jött el. Mivel a telefon mindig nálam van, ezért lehetővé tette, hogy elsősorban a baráti összejövetelek során ki is használjam ezt az opciót. Időnként, nosztalgiázva a régmúlt eseményein megnézzük a képeket és reméljük, hogy még sok hasonló helyzetet hoz az élet.
Aztán a 43. születésnapomra kaptam egy Panasonic DMC-FZ38 bridge gépet a feleségemtől, ami kinyomta nálam a biztosítékot és egy új időszakot indított el. Újult erővel elkezdtem készíteni a képeket mindenről, ami körülvett: családom, barátaim, emberek, állatok, virágok, minden...
Műszaki végzettségemnél fogva a fényképezőgép technikai kiismerése nem tartott sokáig és közben szépen rá is kellett jönnöm, hogy a korlátai akadályozni fognak a hőn áhított fotók elkészítésében. Elkezdtem járni a vadászat során már kiismert területeket és hiába volt a 18-szoros zoom, ha maximumon nem kaptam megfelelő minőséget.
Ekkor próbáltam először végiggondolni azt, hogy mit szeretnék megvalósítani a jövőben, ahhoz mire van szükség és döntöttem a Canon és a DSLR rendszer mellett.
