Dejtár mellett

A néhány nappal ezelőtti őzhívás tapasztalatain felbuzdulva ma hajnalban már fényképezőgéppel felszerelkezve mentem ki a Dejtár melletti területekre. Akkor a sutahangra mozdult a bak, egészen közel jött hozzám, de aztán valamitől megijedt és ott hagyott. Szerencsém volt akkor megfigyelni, ahogy a távolban egy bak hajtotta körbe-körbe a kiszemelt sutát, valamint két bak is egészen közel rohant el mellettem.

Nem túl korán, a napfelkeltét követően értem ki a területre.

A bálák begyűjtését éppen befejezték, az utolsókat szállították el.

Már a múltkor is megfigyeltem, hogy jó néhány nyúl szaladgál ezen a részen, legalább négyet-ötöt láttam ma is.

Utam során láttam egyedüli sutát, de nem tudtam megközelíteni. Majd felmásztam ugyanarra a lesre, ahol a múltkor ültem, de most csak azért, hogy körülnézzek, látok-e a környezetemben őze(ke)t legelészni. Sajnos sehol semmi.

Lemásztam és gyalog közelítettem meg a napraforgót, majd kerestem egy megfelelő helyet, hogy néhány strófával megpróbáljam előcsalogatni a korábban már látott bakot.

Most azonban sem a suta-, sem a gidahangra nem történt semmi. Várakozás közben felfigyeltem egy sutára a gidájával, de nem akartam zavarni őket, így vártam míg elmentek, majd én is elindultam visszafelé.

Útközben megint nyulak, majd mikor majdnem kiértem vissza az útra a napraforgó mellett, megláttam egy bakot, ahogy a leveleket eszegeti. 

Egészen közel tudtam menni hozzá, valószínűleg a jó szélnek köszönhetően.

Megpróbáltam a sípolást ennél a baknál is, de nem vezetett eredményre.

Végül még körözött felettem egy gólya, szép számmal sétálgattak a tarlókon.

Remélem legközelebb sikerül becsalogatnom egy szép bakot, de nem sok idő van rá, mert az űzekedés nem tart sokáig.

Újra a szügyi tónál

Szerettem volna készíteni néhány makrót, ezért úgy gondoltam, újra elmegyek a szügyi tóhoz. Mivel a rovarok reggel még elég álmosan mozognak, így a hideg hajnalok a legalkalmasabbak a makrózásra. Hát, hideg hajnal nem volt (18 fok), de azért csak hidegebb van, mint napközben.

Már fél ötkor kiértem, nem is gondoltam, hogy ilyen világos van már ekkorra.

Elindultam és mindjárt a tó elején felvertem több száz madarat, sajnos nem tudom mik voltak, ha valaki tudja, írja meg.

Amin meglepődtem, hogy utam elején egyáltalán nem láttam szitakötőket, pedig a nedves környezet, a nádas miatt számítottam rájuk. Pókból bezzeg ezrével voltak az út menti bokrokon. Végül azért találtam fotózni valót:

kék légivadász

A tó felszínét ellepte a vidrakeserűfű:

A tó melletti úton bekanyarodtam a fenyvesbe egy kicsit körülnézni, gondoltam a tó felső végénél visszakanyarodok és megkerülöm a tavat. Az út mellett láttam az első keresztest ebben az évben és egy acsa is szépen pózolt nekem.

Megkerültem a tavat és visszamentem a kocsihoz. Útközben találkoztam néhány kacsával, egész családokkal is.

Körülbelül három órás sétát tettem a tó körül, csináltam néhány jó képet, nem volt rossz gondolat újra eljönni. 

Vadaspark, Nógrád

Vasárnap, a 3:50 perces ébredést követően, a megbeszélt időpont előtt néhány perccel érkeztem a Vadasparkhoz, ami Nógrád előtt található (a településre érkezés előtt kell jobbra, a parkot  jelölő fatáblánál befordulni).

Villányi Péterrel, a tulajdonossal történt rövid egyeztetést követően (a teljes terület ez enyém  a megegyezett időtartamra), beléptem a 110 hektáros területre, ahol várhatóan több száz vad (gím, dám, muflon és vaddisznó) és több száz kép elkészítése várt rám. Néhány nappal ezelőtt láttam néhány képet az interneten, ahol éppen etették a vadasparki állatokat, ettől kissé megriadtam, mert olyan fotózás, ahol nincs meg a becserkelés élménye, ahol a vad nem vad, nem érdekel.

Bezárva magam mögött a kaput, elindultam az egyik úton az erdőben.

Innen indult az 5 órás túra

Az úton sétálva, egy-kétszáz megtett méter után megláttam a fő etetőt, ahol éppen vaddisznók turkálgattak. Mivel még csak 5 óra után volt néhány perccel, így a fényviszonyok nem voltak kedvezőek az én nem túl fényerős objektívemnek. Gondoltam, mivel az itteni állatok bírják az ember közelségét, talán készíthetek néhány jó képet mindjárt az utam elején, magasabb érzékenységgel, kézben tartva. 

Nagy volt a meglepetés! Ezek a vadak gyakorlatilag ugyanúgy viselkednek, mint a teljesen vadon élő társaik, ahogy az egyik észrevett, azonnal eltűntek a szemem elől.

Hát, ilyen lett az első felvétel

Átgombolva a szituációt, arra jutottam, hogy ha a hajnali mozgást követően elmennek az állatok a rejtekhelyükre, akkor még menet közben kell elcsípnem őket, helyben valahol kár várakoznom. Ezzel el is kezdődött az 5 órás üldözés néhány kép elkészítéséért. Ez már nekem való feladat!

A fő etető mellett elhaladva, megkerülve egy nagy placcot láttam, amin szarvasok legelésztek. Itt láttam az első fehér dámot életemben. Ők meg engem láttak meg és bevonultak az erdőbe.

Na most a disznók után menjek vagy a szarvasok után? Maga a terület nem túl nagy, azt gondolhatnánk, hogy nem veszhet el az ember szeme elől ennyi vad ekkora területen, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. A nehéz, több, mint 10 kilós felszereléssel (ami gyakorlatilag felesleges volt ebben a helyzetben) próbáltam csendben mozogva, az egyik úton a szarvasok elé kerülni. Sajnos bármerre mentem, leginkább az állatok vettek észre hamarabb a fák között és folyton elinaltak.

Az egyik esetben kb. 150m-re haladtam az erdőben, mikor észrevettem, hogy az erdő előtt elterülő mezőn valószínűleg szarvasok vannak kint. Távcső helyettesítéséül, a maximális nagyítást használva a gépemmel mértem fel, mik azok, mit csinálnak, mennyien vannak. Mit láttam a nézőkében? Engem figyelnek. Pedig tényleg halkan és lassan mozogtam.

Tovább folytatva az utamat, az utolsó órában találkoztam két rendkívül szelíd bikával.

Olyan szelídek voltak, hogy a tempómat gyorsítva sem tudtam lerázni őket, folyton követtek. Ha már volt köztünk 20-30 méter, elkezdtek trappolni és máris utolértek. Na ennek végképp nem örültem, akkora zajt csináltak, hogy zengett az erdő. Végül az idősebb elmaradt és csak a fiatal bika követett.

Végül aztán nem is volt baj, hogy velem maradt. Észrevettem néhány disznót és meglapultam egy fa mögött. A disznók meg észrevették a szarvast, aki leheveredett mellém a fűbe és megnyugodtak. Így készíthettem egy-két közeli vaddisznó portrét. Sajnos a végén szagot fogtak, így az egész banda odébbállt.

Az ötödik óra végére kimerültem, mondhatni kellemesen elfáradtam. Sok képet nem tudtam készíteni, de első tapasztalat-gyűjtésnek abszolút jó volt. Legközelebb annyival kedvezőbb helyzetben leszek, hogy a területet nagyjából megismertem és tudom, mire számíthatok.

Szügyi tónál

Ahogy közelítettem a tóhoz a kocsival, láttam, hogy erős a pára felette, a reggeli nap alig bír áthatolni rajta.
6 óra volt és lenyűgözött a látvány.

A közel 4 órás túrázás-fotózás során sikerült néhány képet csinálni, elsősorban a parton napozó kacsáknak örültem. Csinálhattam volna egy közelit három gémről, ahogy az egyik tó melletti elszáradt fa ágán ülnek, de ahogy kiléptem a bokrok mögül, sajnos előbb vettek észre, így lemaradtam.

Minden túrázás közben igyekszem a növény- és rovar világra is odafigyelni, mindig új arcukat mutatják.

Érdemes a tóhoz kilátogatni még nem horgászként is, szépen ki van a környék takarítva, a tó is tiszta és az élővilága is látványos.