Vadaspark, Nógrád

Vasárnap, a 3:50 perces ébredést követően, a megbeszélt időpont előtt néhány perccel érkeztem a Vadasparkhoz, ami Nógrád előtt található (a településre érkezés előtt kell jobbra, a parkot  jelölő fatáblánál befordulni).

Villányi Péterrel, a tulajdonossal történt rövid egyeztetést követően (a teljes terület ez enyém  a megegyezett időtartamra), beléptem a 110 hektáros területre, ahol várhatóan több száz vad (gím, dám, muflon és vaddisznó) és több száz kép elkészítése várt rám. Néhány nappal ezelőtt láttam néhány képet az interneten, ahol éppen etették a vadasparki állatokat, ettől kissé megriadtam, mert olyan fotózás, ahol nincs meg a becserkelés élménye, ahol a vad nem vad, nem érdekel.

Bezárva magam mögött a kaput, elindultam az egyik úton az erdőben.

Innen indult az 5 órás túra

Az úton sétálva, egy-kétszáz megtett méter után megláttam a fő etetőt, ahol éppen vaddisznók turkálgattak. Mivel még csak 5 óra után volt néhány perccel, így a fényviszonyok nem voltak kedvezőek az én nem túl fényerős objektívemnek. Gondoltam, mivel az itteni állatok bírják az ember közelségét, talán készíthetek néhány jó képet mindjárt az utam elején, magasabb érzékenységgel, kézben tartva. 

Nagy volt a meglepetés! Ezek a vadak gyakorlatilag ugyanúgy viselkednek, mint a teljesen vadon élő társaik, ahogy az egyik észrevett, azonnal eltűntek a szemem elől.

Hát, ilyen lett az első felvétel

Átgombolva a szituációt, arra jutottam, hogy ha a hajnali mozgást követően elmennek az állatok a rejtekhelyükre, akkor még menet közben kell elcsípnem őket, helyben valahol kár várakoznom. Ezzel el is kezdődött az 5 órás üldözés néhány kép elkészítéséért. Ez már nekem való feladat!

A fő etető mellett elhaladva, megkerülve egy nagy placcot láttam, amin szarvasok legelésztek. Itt láttam az első fehér dámot életemben. Ők meg engem láttak meg és bevonultak az erdőbe.

Na most a disznók után menjek vagy a szarvasok után? Maga a terület nem túl nagy, azt gondolhatnánk, hogy nem veszhet el az ember szeme elől ennyi vad ekkora területen, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. A nehéz, több, mint 10 kilós felszereléssel (ami gyakorlatilag felesleges volt ebben a helyzetben) próbáltam csendben mozogva, az egyik úton a szarvasok elé kerülni. Sajnos bármerre mentem, leginkább az állatok vettek észre hamarabb a fák között és folyton elinaltak.

Az egyik esetben kb. 150m-re haladtam az erdőben, mikor észrevettem, hogy az erdő előtt elterülő mezőn valószínűleg szarvasok vannak kint. Távcső helyettesítéséül, a maximális nagyítást használva a gépemmel mértem fel, mik azok, mit csinálnak, mennyien vannak. Mit láttam a nézőkében? Engem figyelnek. Pedig tényleg halkan és lassan mozogtam.

Tovább folytatva az utamat, az utolsó órában találkoztam két rendkívül szelíd bikával.

Olyan szelídek voltak, hogy a tempómat gyorsítva sem tudtam lerázni őket, folyton követtek. Ha már volt köztünk 20-30 méter, elkezdtek trappolni és máris utolértek. Na ennek végképp nem örültem, akkora zajt csináltak, hogy zengett az erdő. Végül az idősebb elmaradt és csak a fiatal bika követett.

Végül aztán nem is volt baj, hogy velem maradt. Észrevettem néhány disznót és meglapultam egy fa mögött. A disznók meg észrevették a szarvast, aki leheveredett mellém a fűbe és megnyugodtak. Így készíthettem egy-két közeli vaddisznó portrét. Sajnos a végén szagot fogtak, így az egész banda odébbállt.

Az ötödik óra végére kimerültem, mondhatni kellemesen elfáradtam. Sok képet nem tudtam készíteni, de első tapasztalat-gyűjtésnek abszolút jó volt. Legközelebb annyival kedvezőbb helyzetben leszek, hogy a területet nagyjából megismertem és tudom, mire számíthatok.