Akkor a környék nyüzsgött a kacsáktól és más vízi madaraktól, de megközelítésük nem volt egyszerű. Vagy száz métert térden csúszva jutottam el a víz széléig, ahol a következő mozdulatomra kiürült a környék. Gondoltam, meglapulok a fagyos földön, - 2 fokban, egy bokor aljában a hátamon fekve, ölemben a masinámmal. Mondanom sem kell, két óra teljes átfagyás alatt sem tértek vissza, szerencsére megúsztam különösebb betegség nélkül.
Hát, most alaposan megváltozott a helyzet.
A hatalmas vízfelszín eltűnt, helyén mindössze néhány tocsogó maradt.
A kiszáradt terület pedig hasznosításra került, ellepték a legelő szarvasmarhák.
Szerencsére látnivaló így is van mert a tocsogókon azért mindig marad néhány kacsa és a fácánok jelenlétéről is árulkodik rendszeres kakatolásuk. Ahol meg kacsa és fácán van, ott az ellenség is megtelepszik.
Hiába volt a zord idő legutóbb, a téli táj jobban tetszett, mint ez a mostani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése